Kristian Birkeland

 

Kristian Olaf Bernhard Birkeland Kristian Birkeland(1867. december 13. - 1917. június 15.) norvég tudós, akit az "első űrkutatóként" emlegetnek, valamint a laboratóriumi- és űrplazma kutatás apjaként tartanak számon. Talán a legtöbben a sarki fény (aurora borealis) kutatásával kapcsolatos tudományos munkásságáért ismerik, amelyet Terella nevű mágnesezett gömbje segítségével végzett. Birkeland találta fel az elektromágneses ágyút, kifejlesztette a műtrágya elektromos előállításának módját. Az Oszlói Egyetemen 31 éves korára fizika professzori megbízást kapott.

Legfontosabb asztrofizikai kutatásait a következő témákban publikálta: katód sugarak[5], sarki fény[6], üstökösök[7], a Nap és napfoltok[8], a bolygók és holdak eredete[9], földmágnesesség[10].

Néhány egyéb tudományos publikációi közül[2]: Poynting-vektor származtatásával kapcsolatos publikációi, Maxwell egyenleteinek első teljes megoldása[11], elsőként kutatta a töltött részecskesugarakat, hasznosította az "elektromágneses tömeg" elméletet (longitudinal mass), megalkotta az első fólia diódákat (foil diode), úttörő kutatásokat végzett elektromos kisülések fényképezésével kapcsolatban, támogatta a űreszközök töltött részecske meghajtásának kutatását, megalapította a Norsk Hydro nitrogén műtrágya üzemet (a Birkeland-Eyde módszerrel állítottak elő kálium nitrátot), 10kg tömegű lőszer kilövésére képes elektromágneses sínágyút készített és megalapította a Birkeland lőfegyver gyártó cégét (Birkeland's Firearms), előre jelezte a nagy energiájú kozmikus sugarakat (1911-ben fedezték fel), amelyek számításai szerint több milliárd elektoron volt energiát is elérhetnek. Szabadalmaztatta az elektromágneses ágyút[12], a szilárd margarint és hallást segítő készüléket is.
1969-ben a Föld légkörében felfedezett elektromos vezető szálakat tiszteletképpen Birkeland áramoknak nevezték el[13].

TerellaA sarki fény vizsgálata

Kristian BirkelandMatematika tanárának bátorítására vásárolt egy rúdmágnest és elolvasta William Gilbert (1544-1603) természettudós könyvét a Föld mágnesességének tanulmányozásáról. Birkeland híres Terella gömbje természetesen mágneses mágnesvasércből (magnetit) készült. Gilbert úgy vélte, hogy a Föld egy rúdmágneshez hasonlít amelynek mágnesessége valahogy összefügg az elektromossággal.

Birkeland szervezett néhány felfedező expedíciót Norvégia északi, magas földrajzi szélességű területére, ahol a sarki fény alatt a mágneses mező adatainak megfigyelési hálózatát hozták létre. Az 1899-1900 között végzett mérések eredményeként a norvég sarki expedíciók határozták meg először az elektromos áramok globális mintázatát a sarki régióban. A röntgen sugárzás felfedezése után megépítette vákuumkamráját, ahol a mágnesesség hatását vizsgálta a katód sugárzásra. A képen az egyik kísérlet látható, a vizsgáló vákuumkamrában felfüggesztett gömb a Földet modellezi. A berendezés stilizál képe került a 200 Koronás bankjegyre. Birkeland felfedezte, hogy a Terellára irányított elektronsugár eltérítődik a pólusok felé és gyűrűt képez. A kísérlet eredményéből vonta le Birkeland a következtetést, hogy a sarki fény is hasonlóképpen jön létre. Felállított egy elméletet arról, hogy a napfoltokon keresztül a Napból kilépő nagy energiájú elektronokat a Föld mágneses tere eltéríti a sarkok irányába, szabad szemmel is látható sarki fényt hozva létre.

Birkeland nem kevesebb, mint kilenc alkalommal kapott jelölést Nobel díjra.
 

Terella
Terella készülék

Elektromágneses ágyú


Lásd még: A. Egeland, "Birkeland's electromagnetic gun: a historical review", IEEE Transactions on Plasma Science, Apr 1989, Volume: 17, Issue: 2, page(s): 73-82, ISSN: 0093-3813.

Elektromágneses ágyú

Birkeland kísérleteinek a finanszírozási kérdések jelentették a legfőbb akadályt. Felismerve, hogy a technológiai találmányai hozhatnak bevételt számára, kifejlesztett egy elektromágneses elven működő ágyút. A 1900-ban szabadalmaztatta találmányát, amit ma elektromágneses sínágyúnak hívunk. Megalapította néhány befektetővel lőfegyver gyártó cégét. A sínágyú működött ugyan, de nem érte el a megjósolt 600 m/s torkolati sebességet. A legtöbb, amit a legnagyobb készülékkel el tudott érni, mindössze 100 m/s volt, a lövedéket csak kiábrándító 1 km-re tudta kilőni. Így átnevezte a készüléket légi torpedónak és tartott egy a bemutatót azzal a kifejezett céllal, hogy eladja a céget. A bemutatón azonban az egyik tekercs zárlatos lett és hatalmas indukciós ívet húzott nagy zaj, lángok és füst kíséretében. Ez volt az első meghibásodása a Birkeland által épített kilövő szerkezeteknek. Könnyen ki lehetett volna javítani a tekercset és új bemutatót tartani, de a sors beavatkozott Sam Eyde mérnök képében.

Egy héttel később egy vacsorán, Eyde azt mondta Birkeland-nak, hogy ipari igény lenne arra, hogy a legnagyobb villámot lehozták a földre annak érdekében, hogy műtrágyát állítsanak elő. Birkeland határozott válasza ez volt: Meg tudom csinálni! Nem tett több kísérletet arra, hogy eladja a lőfegyver gyártó cégét, hanem Eyde-vel dolgozott addig, amíg megépített egy plazma ív készüléket a nitrogén megkötési folyamathoz. A páros kidolgozott egy olyan prototípus kemence tervet, amely átalakítható volt gazdaságilag életképes nagyszabású gyártási folyamatra. Birkeland ezáltal megtalálta a megfelelő forrást annak finanszírozása, ami igazán érdekelte: a kutatásnak.

Az a tény, hogy a Birkeland üzleti partnerként csatlakozott Eyde-hez lehetett az egyik oka, amiért Birkeland nem nyerte el a munkásságáért a Nobel-díjat. Eyde azt akarta, hogy együtt jelöljék Birkeland-al, de a Nobel-díj célja az, hogy az eredeti ötletet elismerje el, nem pedig annak kereskedelmi alkalmazást. Ennek eredményeként jöhetett létre az esetlegesen vitatott jelölés - kombinálva az abban az időben Svédország és Norvégia között fennálló kényes kapcsolattal - okozhatta, hogy a bizottság nem javasolta díjazásra.

 

Kozmikus elméletek

Birkeland volt az első, aki 1913-ban előre jelezte a plazma gyakori jelenlétét a világűrben. "Úgy tűnik, hogy a mi nézőpontunkból szemlélve természetes, hogy az egész Világűr tele van elektronokkal és minden fajta repülő elektromos ionokkal. Feltételezhetjük, hogy minden egyes csillagrendszer a fejlődése során töltött részecskéket bocsát ki. A feltételezés nem ésszerűtlen, ha belegondolunk, hogy Univerzumban található anyag nagy részét nem a naprendszerekben vagy ködökben, hanem az "üres" területeken található." írta. [15]

Valószínűleg Birkeland volt az első, aki sikeresen előre jelezte 1916-ban a napszél létezését - ahogy az elektromos mező gyorsítja a töltött részecskéket. "Fizikai nézőpontból az a legvalószínűbb, hogy ezek az új nap sugarak nem kizárólag negatív, vagy pozitív töltésűek, hanem mindkettő egyszerre" -  más szóval, a napszél negatív és pozitív ionokból áll.[16]

 

Terella
Birkeland terelláján jól megfigyelhetők a poláris kiülés sugarai. Forrás: "On Possible Electric Phenomena in Solar Systems and Nebulae" (259-es kép)
 

Birkeland azt állította, hogy a sarki elektromos áramok - amelyeket manapság "elektrojet"-eknek hívnak - hozzákapcsolódnak azoknak az áramoknak a rendszeréhez, amelyek a geomágneses vonalak mentén haladnak a sarki régió irányába és visszafelé. Ábrát is készített a mágneses tér geometriáját követő áramokról a "The Norwegian Aurora Polaris Expedition 1902-1903" (A norvégiai sarki fény expedíció) című könyvébe. Az ábra másolata a bankjegy hátoldalának jobb alsó sarkába került. A könyvben külön fejezetet kaptak a földi mágneses viharok, a viharok kapcsolata a Nappal, a Nap keletkezése, az üstökösök és a Szaturnusz gyűrűi is.
Birkeland elképzelése a mágneses tér geometriáját követő áramokról negyed évszázados vita forrása lett, mert a létezésüket nem lehetett csak földi telepítésű műszerekkel, az ionoszférán belülről igazolni.

Az abszolút bizonyítékra 1963-ig kellett várni, amelyet az Amerikai Haditengerészet navigációs műholdjának mérési adatai szolgáltattak. Az 1963-ban felbocsátott navigációs műhold fedélzeti magnetométere szinte minden áthaladáskor mágneses zavarokat észlelt a sarki régiók felett.

Eleinte a mágneses zavarokat hidromágneses hullámokként azonosították, de hamar kiderült, hogy a mágneses tér geometriáját követő áramoktól származnak. Az első teljes térkép a poláris Birkeland áramok statisztikai elhelyezkedéséről 1974-ben A.J. Zmuda és J.C. Armstrong munkája nyomán jött létre, amelyet tovább finomított T. Iijima és T.A. Potemra 1976-ban a műholdas mágneses mérési adatok felhasználásával.

 

Personal life

Kristian Birkeland 1867. december 31-én született a Norvég Christiania városában (mai nevén Oslo), Reinert Tønnesen Birkeland (1838–1899) és felesége Ingeborg Susanne Ege 1841-1913) kisebbik fiaként. Idősebb testvére Tønnes. Egyik unokatestvére, Richard Birkeland (1879–1928) az alkalmazott matematika professzora lett. A család földműveléssel foglalkozott és a Dél-Norvégiai Birkelandról származott.

Iskolái befejeztével Birkeland 1885-től az Oslói Egyetemen két évig matematikát és kémiát tanult, majd elméleti fizikára váltott. 1890-ben szerezte meg a Candidatus Realium tudományos fokozatot. Két évvel később kutatási asszisztensként ösztöndíjat kapott. Híres külföldi kutatóknál folytatta tanulmányait, mint a francia fizikus Henri Poincaré, a svájci fizikus Lucien De La Rive és Edouard Sarasin. Az elektromágneses hullámok energiaátvitelét tanulmányozta [4].

Kristian viszonylag későn nősült (37 évesen) 1905, májusában. Feleségétől, Ida Charlotte Hammer-től nem született gyermeke, tudományos elfoglaltsága miatt 1911-ben elváltak[18].

 

Idézetek

Az tűnik a legtermészetesebbnek a következtetések levonása után, ha azt feltételezzük, hogy az egész Világűr tele van elektronokkal és mindenféle repülő elektromos ionokkal. - Kristian Birkeland

Nagyon kevés magányos úttörőnek sikerül olyan magas helyre eljutnia, ahol még senki sem járt . . . ők hozzák létre az emberiség életkörülményeit és a többség az ő munkájukból él. - Kristian Birkeland

 

 

Banknote
200 Korona bankjegy Birkeland portréjával és a Terella készülék stilizált rajzával (balra)

 

 

Lábjegyzet

  1. Kristian Birkeland, The First Space Scientist (2005) [ISBN 1-4020-3293-5] by Egeland, Alv, Burke, William J. PEER REVIEWED (Contents)
  2. A. L. Peratt; C.-G. Fälthammar, N. Rynn, "Guest Editorial: Plasma Experiments in the Laboratory and in Space" IEEE Transactions on Plasma Science Vol. 20 No.6 (Dec 1992) PEER REVIEWED (full text) FULL TEXT PDF
  3. Kristian Birkeland, The Norwegian Aurora Polaris Expedition 1902-1903, Publ. H. Aschehoug & Co. Section 1 publ. 1908, Section 2 publ. 1913. Online in full FULL TEXT
  4. A. Egeland, E. Leer, "Professor Kr. Birkeland: His Life and Work", in IEEE Transactions on Plasma Science Vol 14 No. 6 Dec 1986, p. 666-677, ISSN: 0093-3813 PEER REVIEWED
  5. "Sur un spectre des rayons cathodiques" FULL TEXT (On a spectrum of the cathode rays;) (1896) Comptes rendus hebdomadaires des séance de I'Academie des sciences, T. 123, 492-495. PEER REVIEWED
  6. "Calcul des lignes d'intensités égales dans la lumière zodiacal" PEER REVIEWED (Calculation of the lines of equal intensities in the zodiacal light) (1914) Birkeland et Skolem, Comptes rendus hebdomadaires des séances de l'Académie des sciences, T. 159, 495-497. PEER REVIEWED
  7. The Norwegian Aurora Polaris Expedition 1902-1903 Part II, Chapter 5. Is It Possible To Explain Zodiacal Light, Comets' Tails, And Saturn's Ring By Means Of Corpuscular Rays? (1913) ACADEMIC BOOK Section 124. Comet Tails FULL TEXT
  8. "Le soleil et ses taches" FULL TEXT (The Sun and its spots). (1911) Comptes rendus hebdomadaires des séances de l'Académie des sciences, T. 153, 456-459. PEER REVIEWED
  9. "Sur l'origine de planètes et de leurs satellites" FULL TEXT (On the origin of planets and their satellites) (1912) Comptes rendus hebdomadaires des séances de l'Académie des sciences, T. 155, 892-895. PEER REVIEWED
  10. "Sur la conservation et l'origine du magnetisme terrestre" FULL TEXT (On the conservation and origin of terrestrial magnetism). Comptes rendus hebdomadaires des séances de I'Académie des sciences, T. 157, 275-277. PEER REVIEWED
  11. Kr. Birkeland, "Solution generale des equations de Maxwell pour un milieu absorbant homogene et isotrope" FULL TEXT Comptes Rendus (Paris), vol. CXXI, 1895. PEER REVIEWED
  12. US Patent number   754637 (1902) Electromagnetic Gun FULL TEXT
  13. * Schield, M. A.; Freeman, J. W.; Dessler, A. J., (1969) "A Source for Field-Aligned Currents at Auroral Latitudes", Journal of Geophysical Research, Vol. 74, p.247. PEER REVIEWED
  14. "Electromagnetic Gun", US Patent number 754637
  15. Kristian Birkeland, The Norwegian Aurora Polaris Expedition 1902-1903, Publ. H. Aschehoug & Co. Section 1 publ. 1908, Section 2 publ. 1913. Online in full FULL TEXT p.720
  16. Kristian Birkeland, "Are the Solar Corpuscular Rays that penetrate the Earth's Atmosphere Negative or Positive Rays?" Videnskapsselskapets Skrifter, I Mat -- Naturv. Klasse No.1, Christiania, 1916.
  17. Professor Alf Egeland, "Olav Christian Bernhard Birkeland", Web site, Research group for Plasma and Space Physics, University of Oslo
  18. Lucy Jago, The Northern Lights: The True Story of the Man Who Unlocked the Secrets of the Aurora Borealis (2001) [ISBN 0-375-40980-7]

Referenciák

Külső hivatkozások

 

Könyvek

Cikkek

Egyéb cikkek

  • C. Chree, "Kristian Birkeland 1867–1917", Monthly Weather Review, June 1917, Volume 45 Issue 6, p.300 (ref)
  • "Birkeland's Theory of the Zodiacal Light", Monthly Weather Review, April 1914, Volume 42 Issue 4 , pp.209–211. (ref)
  • John A. Anderson, Ph. D., "The Work of Prof. Carl Störmer on Birkeland's Theory of the Aurora Borealis", Monthly Weather Review, May 1908, Volume 36 Issue 5, pp.129–131 (ref)
  • "Biographical sketch of Kr. Birkeland", Terrestrial Magnetism and Atmospheric Electricity, Volume 14, Issue 2, pages 84–84a, June 1909 (ref)

Szabadalmak

 

Forrás: http://www.plasma-universe.com/Kristian_Birkeland