Nebuláris elmélet

 

Nebuláris hipotézis
Credit: daviddarling.info

A Nebuláris elmélet kidolgozása Immanuel Kant nevéhez fűződik 1775-ből, később LaPlace fejlesztette tovább 1796-ban.

A plazmafizikusok által vitatott elmélet szerint a Naprendszer a Napot egykor körülvevő gázos köd fokozatos kondenzációja útján jött létre. Úgy gondolták, mivel a köd forgott és összehúzódott, a gázgyűrűk különböző szakaszai elkülönültek egymástól és a gázgyűrűkből lettek a bolygók. Ennek megfelelően a külső bolygók alakulnának először, majd a Mars, a Föld, a Vénusz és végül a Merkúr.

Ez a szekvenciális eredet fogalma - a legkülsőbb bolygóktól a legbelsőig - befolyásolta a későbbi vitákat az élet kialakulásának sorrendjéről. Ha a Mars hamarabb hűl ki, hamarabb jelenik meg az intelligens élet a Marson, ezért a marsi életformák fejlettebbek a földieknél. A Vénusz fiatalabb világ, tehát primitívebb életformákat fogunk rajta találni.
A nebuláris hipotézisből következik, ellentétben a rivális katasztrófális elmélettel, hogy az élet más csillagok körül gyakori lehet.

A nebuláris elmélet  a bolygók kialakulásának konszenzusos elméletévé vált.

 

Nebuláris hipotézis
A LaPlace által javasolt ködelmélet hipotézis feltételezi, hogy a Naprendszer gázfelhők gravitációs erők miatti összehúzódásával keletkezett. Ennek eredményeként megnövekedett a forgási sebessége és a ködből kiváló gyűrűk lassan bolygóvá kondenzálódtak.

Forrás: https://www.daviddarling.info/encyclopedia/N/nebhypoth.html