Ralph Jürgens

aziro 2016. 08. 29., h – 11:51
Ralph Juergens
Ralph Jürgen 1975-ben

Ralph E. Jürgens (Juergens) (1924. május 6. - 1979. november 2.) az úgynevezett "Velikovszkij vita" dokumentálása folytán vált ismertté Alfred de Grazia és Livio Stecchini társszerzőkkel együtt. Ezt követően olyan hipotézist dolgozott ki, amelyben a Nap és a csillagok elektromos működésűek, szemben a standard modell magfúziójával. Miközben az "Elektromos Nap" elmélete kedvezőtlen visszhangokat váltott ki[1], a nem fősodratú Elektromos Univerzum Elmélet egyik fontos elemévé vált[2]. A SFAIRE Projekt kísérletileg is bebizonyította az elmélet helytállóságát.

A Jürgens eredetileg építészmérnöknek tanult, BSc diplomamunkáját a Case Western Reserve Egyetemen védte meg (Cleveland, Ohio) majd Arizonába költözött. Szerkesztőként dolgozott a McGraw-Hill kiadó kiadói osztályán, a Pensée magazin társszerkesztője a Kronos folyóirat szerkesztője volt.

Ralph Jürgens késői munkái között írt egy cikksorozatot azt sugallva, hogy a Nap nem egy elszigetelt test, hanem egy elektromosan nagyon is aktív objektum a Naprendszerben - a radiális elektromos mezeje majdnem a szomszédos csillagrendszerig ér. Jürgens az első, aki kapcsolatba hozta elektromosan a Naprendszert a Galaktikus áramkörökkel és előállt azzal az elmélettel, hogy a Nap esetleg külső forrásból kapja az energiát.

A Velikovszkij vita

A Juergens 1960-ban nyugdíjba vonulásakor a Középnyugatról Princeton város közelében lévő Hightstownra költözött, hogy részt vegyen Immanuel Velikovszkij munkájában[3]. Röviddel ezután Velikovszkij Alfred de Grazia írónak ajánlotta, hogy a Jürgens a legyen a tervezett velikovszkij  könyv tudományos szerkesztője és Livio Stecchini pedig a történelmi részt írja meg. 1963-ban a de Grazia, Juergens és Stecchini cikkei megjelentek az American Behavioral Scientist újság szeptemberi számában[4]. 1966-ban a könyv is elkészült, The Velikovsky Affair: Scientism against Science (Velikovszkij vita: Tudomány a tudomány ellen). [8]

Jürgens fiatalon
Jürgens fiatalon

Velikovszkij munkája által inspirálva, 1968 június 2-án Grazia, Richard P. Kramer, Stecchini és Jürgens, Horace Kallen, Harry H. Hess, A. Bruce Mainwaring, John Holbrook Jr., Robert C. Stephanos és Warner Sizemore kurátor vezetésével megalapították a "The Foundation for Studies of Modern Science" - A Modern Tudomány Tanulmányi Alapítványt.

1971-ben a Jürgens először a Pensée magazinban a "Reconciling Celestial Mechanics and Velikovskian Catastrophism" (Az Égi Mechanika és a Velikovskian katasztrófák összehangolása) című cikket publikálta, amelyben kiemeli azt az elképzelést, hogy:

1972-ben Jürgens a következőt írja:

"... a bolygóközi közeg nem csak azt sugallja, hogy a Nap és a bolygók elektromosan töltöttek, hanem azt is, hogy a Nap maga áll a kozmikus elektromos kisülés középpontjában - és ez a sugárzó energiájának legvalószínűbb forrása."[6]

Velikovszkij azonban sohasem fogadta el a Jürgens elméletét, mert a termonukleáris elmélet elfogadhatóbbnak tűnt számára. [7]

Az Elektromos Nap elmélet

Earl R. Milton visszaemlékezése Jürgens elektromos Nap ötletéről:[8]

"1972 augusztusában Ralph Jürgens bemutatta az elektromosan táplált Nap koncepcióját. Immanuel Velikovszkij azon érvelése ihlette, hogy az elektromágneses erők döntő szerepet játszottak a Naprendszerben található felületek kialakításában[9];
Melvin Cook kísérlete az elektromágneses és gravitációs mezők egyesítésére[10];
és a Charles Bruce nagy terjedelmű irodalma alapján, amely szerint a csillagok atmoszférában megfigyelt jelenségek megfelelő módon leírhatók egy elektromos kisülési modellel[11]."
"A Jürgens azonban a minden elődjénél tovább ment a kozmikus testek és a testek elektromos kölcsönhatásaival kapcsolatban. Észrevette, hogy a csillagászati objektumok elektromosan töltöttek, amelyeket körülvesz a Világegyetem elektromosan töltött szövete[12]. A pozitív ionok és elektronok galaktikus léptékben való elkülönítéséből erednek a kozmikus testeken helyileg megjelenő töltések[13];
Később kifejtette a felmerülő problémákat, ha csillag energiájának forrása valóban a környezetében található[14] - továbbá taglalta a Nap fotoszférájában megfigyelt jelenségek természetét[15]. A idézett két dokumentum volt az utolsó  az elektromos Napról, az 1979. novemberében bekövetkezett korai halála előtt."

Milton folytatja:

Jürgens tablókép"Jürgens első írásaiban publikálta, hogy a Nap képes modulálni a kozmikus sugárzás bejövő áramlását (amely relativisztikus sebességgel a Naprendszernek ütköző protonokból áll) a Nap vezetési potenciáljával, a katódeséssel[16]. Úgy becsülte, hogy 10 milliárd Voltot meghaladó érték lenne szükséges a Föld keringési pályáján megfigyelt napszél protonok áramlásához. Számításai szerint a napszél 1515 Amper áramnak felel meg a Nap kisülés közben[17]. A napsugárzás 3,9 x 1026 Wattos teljesítménye látszólag Jürgens becsléséhez képest negyvenszeres áramot igényel, de mivel mind a katódesést, mind a kisülési áramérték minimális szintjét választotta, az energiahiány valószínűleg nem súlyos, mivel mindkét értéket ki lehet igazítani a hiány megszüntetéséhez, anélkül, hogy befolyásolná Jürgens érveinek hitelességét."

"Aztán a Jürgens megmutatta, hogy a nap fotoszféra összehasonlítható a "bojtos/csomós anód fénylés" jelenséggel az elektromos kisülési csőben[18]. A csomós forma azért alakul ki, mert a Nap teste a bolygóközi plazmába merül, melynek belső határa gyengén világít (a napkorona), nem tudja fenntartani az elektromos kisülést a környező elektromosan töltött galaktikus térben. Jürgens megjegyezte, hogy a probléma az alábbi feltételek bármelyikből eredhet:

  1. a Nap felszíne túl kicsi a kisüléshez szükséges áram vezetéséhez;
  2. a környező plazma túlságosan hűvös[19];
  3. a katódesés túl nagy;

Az anódcsomó leválik és a Nap felülete felett foglal helyet, így a hatásos felszín megnő, ahol a Nap elektronokat gyűjthet be. A csomón belüli - a Napból származó - illékony anyag megnöveli a gáz sűrűségét, így a nagyszámú extra elektron miatt megnövekedett gáz atom ütközések nagyobb ionizációt eredményeznek."

Ralph Jürgens1972-ben Jürgens a következőket írta:

"Dr. Cook nem említi, de úgy tűnik, hogy sok évvel előttem azt sugallta, hogy a Nap elektromosan működhet. 1958-as monográfiájában, "The Science of High Explosives" (A nagy robbanóanyagok tudománya) függelékében írja, hogy a Nap elektromos töltésének "a gyorsulás kinetikus energiájának" ugyanolyan nagyságrendűnek kell lennie, mint a Nap sugárzó energiájának. Hozzáteszi: "Úgy tűnik tehát, hogy ez valószínűleg magyarázatot ad a "Nap állandóra" [az energia kibocsátás mértéke], amely nem feltétlenül foglalja magába vagy legalábbis körülbelül ugyanolyan relatív fontosságú, mint a Nap magjában feltételezhető [termonukleáris energiatermelés][20]."
 

Könyvei:

  • The Velikovsky Affair, Alfred de Grazia, Ralph Juergens, Livio Stecchini (article by Juergens: "Minds in Chaos", and, "Aftermath to the Exposure")

Cikkei:

  • "Reconciling Celestial Mechanics and Velikovskian Catastrophism", Pensée Vol. 2 No 3: (Fall 1972) "Immanuel Velikovsky Reconsidered II"
  • "Some Additional Comments On Tektites", Kronos Vol. II No. 1 (August 1976)
  • "The "Bulk Chemistries" of Venus and Jupiter", Kronos Vol. II No. 1 (August 1976)
  • "Velikovsky and the Heat of Venus", Kronos Vol. I No. 4 (Winter 1976)
  • "On the Convection of Electric Charge by the Rotating Earth", Kronos Vol. II No. 3 (Feb 1977)
  • "Galactic Space Charge and Stellar Energy", SIS Review Vol 1 No 4 (Spring 1977)
  • "Radiohalos And Earth History", Kronos Vol. III No. 1 (Fall 1977)
  • "On Morrison: Some Preliminary Remarks", Kronos Vol. III No. 2 (Winter 1977)
  • "Sagan's 'Ten Plagues'", Kronos Vol. III No. 2 (Winter 1977) "Velikovsky and Establishment Science"
  • "Geogullibility And Geomagnetic Reversals", Kronos Vol. III No. 4 (Summer 1978)
  • "On Morrison: Some Further Remarks", Kronos Vol. IV No. 2 (Winter 1978) "Scientists Confront Scientists Who Confront Velikovsky"
  • "Asimov's Guide to the Velikovsky Affair", Kronos Vol. VI No. 4 (Summer 1981)
  • "Of the Moon and Mars, Part 1", Pensée Vol. 4 No 4: (Fall 1974) "Immanuel Velikovsky Reconsidered IX"
  • "Of the Moon and Mars, Part 2", Pensée Vol. 4 No 5: (Winter 1974-75) "Immanuel Velikovsky Reconsidered X"
  • "Stellar Thermonuclear Energy: A False Trail?", Kronos Vol. IV No. 4 (Summer 1979)
  • "The Photosphere: Is It the Top or the Bottom of the Phenomenon We Call the Sun?", Kronos Vol. IV No. 4 (Summer 1979)
  • "Electric Discharge as the Source of Solar Radiant Energy (Part I)", Kronos Vol. VIII No. 1 (Fall 1982)
  • "Electric Discharge as the Source of Solar Radiant Energy (Concluded)", Kronos Vol. VIII No. 2 (Winter 1983)
  •  

Hivatkozások:

[1] - "In Memoriam: Ralph Juergens", Kronos Vol. V No. 2 (Winter 1980)
[2] - "The Electric Universe model follows the brilliant work of Ralph Juergens in which stars are manifestations of a cosmic glow discharge" in "Stars in an Electric Universe", Aeon V:5 (Jan 2000) by Wallace Thornhill
[3] - "The Third World of Science" in Cosmic Heretics by Alfred De Grazia (1984) ISBN: 0-940268-08-6
[4] - American Behavioral Scientist, 1963. szeptember
[5] - The Velikovsky Affair (1966), by Alfred de Grazia (Editor), by Alfred de Grazia (Editor), with contributions by Ralph Juergens, Livio C. Stecchini, Alfred de Grazia, Immanuel Velikovsky
[6] - Ralph Juergens, "Reconciling Celestial Mechanics and Velikovskian Catastrophism", Pensée, Vol. 2 No 3: (Fall 1972) "Immanuel Velikovsky Reconsidered II"
[7] - "ABC's of Astrophysics", Cosmic Heretics: Part 3 (1984) ISBN:0-940268-08-6
[8] - Ralph E. Juergens, Electric Discharge as the Source of Solar Radiant Energy (Part I), Kronos Vol. VIII No. 1 (Fall 1982), compiled by Earl R. Milton after the death of Juergen
[9] - R. E. Juergens, "Plasma in Interplanetary Space: Reconciling Celestial Mechanics and Velikovskian Catastrophism," Penseé IVR II (Fall 1972), pp. 6-12; Velikovsky Reconsidered (N. Y., 1976), pp. 137-155. First presented at the Lewis & Clark Symposium, Portland, OR, August 15-17, 1972.
[10] - I. Velikovsky, "Cosmos Without Gravitation" (N. Y., 1946); Worlds in Collision (N. Y., 1950).
[11] - M. A. Cook, "Quasi-lattice Model of Plasma and Universal Gravitation" (Univ. of Utah 6/2/58), Bulletin Vol. 48, No. 18 (also Bulletin No. 93 of the Utah Engineering Experiment Station); "Bands in Solids and Their Influence on Thermal Expansion and Compressibility, " Appendix III in The Science of High Explosives (N. Y., 1958), see especially pp. 420-426.
[12] -  C. E. R. Bruce, A New Approach in Astrophysics and Cosmogony (London, 1944); "Terrestrial and Cosmic Lightning Discharges" in Recent Advances in Atmospheric Electricity, L. G. Smith, ed. (London, 1959), pp. 461-468; "The Extension of Atmospheric to Space Electricity" in Problems of Atmospheric and Space Electricity], S. C. Coronti, ed. (N. Y., 1963), pp. 577-586; "Lightning, Novae, and Quasars, " Letter to Nature 209, 798 (2/19/1966); "Successful Predictions of the Electrical Discharge Theory of Cosmic Atmospheric Phenomena and Universal Evolution, " Electrical Research Association (Leatherhead, 1968), Report No.5275; and many others.
[13] - His theory assumes that cosmic processes involve the redistribution of electrical charges between bodies bearing different levels of one of the electric charges. Locally, that charge is chosen to be a "surplus" of electrons. Thereby all of the bodies within the solar system are considered to carry some surplus of electrons. This local "surplus", however, also turns out to be a "deficiency" of electrons on the galactic scale. Any electric interaction between the galaxy and the solar system produces an electric current which takes ions to the galaxy and bring electrons to the Sun and its satellites. Such an interaction, Juergens claimed, was the source of the Sun's radiant power. By it, the Sun's charge level is brought continually closer to that of the galactic environment around the solar system.
[14] - R. E. Juergens, "Galactic Space Charge and Stellar Energy," SIS Review I:4 (Spring 1977), pp. 26-29; "S.I.S. vs Ralph Juergens, The Critics and Stellar Energy", SISR II:2 (December 1977), pp. 46-51.
[15] - R. E Juergens, "Stellar Thermonuclear Energy: A False Trail?", KRONOS IV:4 (Summer 1979), pp. 16-25; plus Editor's Note by L. M. Greenberg, Ibid., pp. 25-27.
[16] - R. E. Juergens, Penseé II, op. cit., p. 11.
[17] - R. E. Juergens, SISR I:4, p. 28. He assumed a disc-like solar wind sheet, only two solar diameters thick at the Earth's orbit, to arrive at this (order of magnitude) estimate. Based upon measurements made by several space probes, the actual wind sheet is much thicker. At thirteen solar diameters above or below the ecliptic, the density of the solar wind is reduced by about 37% around the time of sunspot minimum; toward maximum there is little difference in the density with latitude (over the range noted here). See M. Dobrowolny and G. Moreno, "Latitudinal Structure of the Solar Wind and Interplanetary Magnetic Field ," Space Science Reviews 18, 685-748 (1976), especially pp. 690 and 693.
[18] - R. E. Juergens, KRONOS IV:4, pp. 28ff.
[19] - A "cool" plasma is one where the drift velocity, imposed upon the plasma by the local electric field, is small compared to the random velocity (of the ions or of the electrons) characteristic of the temperature of the plasma.
[20] - Ralph Juergens (in reply to Melvin Cook), "On Celestial Mechanics", Pensée Vol. 3 No 1: (Winter 1973) "Immanuel Velikovsky Reconsidered III"

https://www.velikovsky.info/Ralph_Juergens