Irving Langmuir
Irving Langmuir /ˈlæŋmjʊr/[2] (1881. január 31 – 1957. augusztus 16.) amerikai kémikus és fizikus. Legtöbbet idézett publikációja a híres 1919-es tanulmánya "Az elektronok elrendezése az atomokban és a molekulákban", amely a Lewis-féle "köbös atom" elmélet és Walther Kossel kémiai kötés elméletének továbbfejlesztése, a koncentrikus atomszerkezet felvázolása. Később vitába keveredett Lewis-zal az elmélet eredetét illetően, jórészt Langmuir előadói képességének köszönhetően a saját verziója terjedt el, bár az ötlet jó része Lewis-től származik. 1932 és 1950 között a General Electric kutatójaként a fizika és a kémia területén számos eredményt ért el. Felfedezte, hogy ha az izzólámpát semleges gázzal töltjük fel, az élettartama a kétszeresére nő. Feltalálta a védőgázas hegesztési technikát. Felületkémiai kutatásaiért 1932-ben kémiai Nobel díjat kapott. Az Új-Mexikói Langmuir Légkörkutató Laboratóriumot tiszteletképpen róla nevezték el és az Amerikai Kémiai Társaság Kolloid és Felületi Tudományos folyóiratát is Langmuirnak nevezik.[1]
Az ionizált gázokkal folytatott kutatások során, maga a "plazma" kifejezés is tőle származik.
Tartalom
Életrajz
Korai évek
Irving Langmuir a New York Állam beli Brooklyn-ban született 1881. január 31-én Charles Langmuir harmadik gyermekeként. Gyermekkorában szülei arra tanították, hogy jól figyelje meg a természetet és részletes feljegyzéseket készítsen az eredményekről. Tizenegy éves korában derült ki, hogy rossz a látása.[5] Az új szemüvege segítségével felfedezte, hogy sok részlet rejtve maradt előtte. Ennek hatására tovább fokozódott érdeklődése a bonyolult természeti jelenségek iránt.[6]
Gyermekéveiben nagy hatással volt rá bátyja, Arthur Langmuir. Arthur vegyész kutató volt, arra biztatta Irving-et, hogy legyen kíváncsi a természetre és a dolgok működésére. Bátyja segítségével állította fel első kémiai laborját a hálószobája sarkában és válaszolta meg Irving kérdéseinek özönét.
Hobbija volt a hegymászás, a síelés, saját repülőgépnek vezetése és a klasszikus zene. Szakmai érdeklődést mutatott a politika, az atomenergia és a vadon védelme iránt.
Iskolái
Langmuir kezdetben amerikai és párizsi (1892-1895) oktatási intézményekbe járt. Érettségijét 1898-ban Philadelphiában a Chestnut Hill Académián (elit magániskola) tette le. Bachelor of Science fokozatát 1903-ban metallurgiából a Columbiai Egyetem Bányamérnöki Intézetében szerezte (SEAS, az USA legelső kohászati iskolája, 1864-ben alapították és 1997-ben elnevezték Z. Y. Fu üzletemberről, aki 26 millió US dollárral támogatta az iskolát). Ph.D doktoriját a Nobel díjas Walter Nernst mentorálásával védte meg Göttingenben 1906-ban, kutatásokat folytatva a Nernst által felfedezett elektromos infrasugárzón. A doktori témája "Részleges rekombináció oldott gázok hűtésnél" volt. Későbbiekben posztgraduális kémiai kutatásokat folytatott. Langmuir tanított a Hobokeni Stevens Technológiai Intézetben, New Jersey-ben 1909-ig, amikor elkezdett dolgozni a General Electric kutatólaboratóriumában (Schenectady, New York).
Kutatásai
A vákuum-csöves kísérleteknél unokatestvére, a későbbi eletromérnök William Comings White.[8] asszisztált.
Folytatta kutatásait vákuumba és különféle gáz környezetbe helyezett izzószálakkal, kutatta töltött részecskék vándorlását töltött izzószálak felületéről (termikus emisszió). Az egyike volt az első kutatóknak, akik plazmával dolgoztak, maga a "plazma" elnevezés is tőle származik, mert a plazmák viselkedése a vérplazmára emlékeztette. Langmuir és Tonks felfedezte, hogy a plazmákban elektron sűrűség hullámok alakulnak ki, amelyeket ma Langmuir hullámoknak vagy plazmaoszcillációnak hívunk.
Bevezette az elektron hőmérséklet fogalmát, 1924-ben feltalálta a mérési módszert, amelynek segítségével mérhető mind az elektron hőmérséklet a sűrűség és a potenciál. A műszert Langmuir szondának hívjuk és széles körben elterjedt a használata a plazmafizikusok körében. Az elektromosan töltött szonda (szondák) csúcsán átfolyó áram erőssége és szondára adott feszültség függvényében kiszámítható a szondát körülvevő plazma hőmérséklete és sűrűsége. Felfedezte az atomi hidrogénnel működő hegesztési eljárást, mint az első plazma hegesztési módszert. A plazma hegesztés azóta védőgázas volfrám ívhegesztésként fejlődött tovább.
1917-ben megjelent írása az olajfilmek kémiájáról[10], amely alapját képezte az 1932-ben elnyert kémiai Nobel-díjnak. Langmuir felfedezte, hogy a olaj tartalmaz alifás vegyületeket, amely molekulák végén hidrofill csoport (alkohol vagy sav) található. Ezek egy molekula vastag réteget képeznek a víz felszínén - hidrofil fejjel a víz irányában - amíg a hidrofób részek összeállnak felül. A film vastagsága könnyen meghatározható az olaj térfogata és a felület nagysága alapján. Ezzel lehetővé tette a molekuláris konfiguráció vizsgálatát a spektroszkópiai módszerek feltalálása előtt.[11]
Kései évek
Az I. világháborút követően Langmuir hozzájárult az atomelmélet létrehozásához, az atomi szerkezet megértéséhez a vegyérték elektronok és az izotópok modern fogalmának meghatározásához.
Langmuir 1923-ban elnöke lett az Institute of Radio Engineers szervezetnek, amely az IEEE egyik elődje. [12]
Munkássága alapján John B. Taylor a General Electric-nél kidolgozott egy ionizáló sugarak mérésére szolgáló alkáli fém detektort[13], amelyet manapság Langmuir-Taylor detektornak hívnak.
Később együtt dolgozott Katharine B. Blodgett-tel a vékony filmrétegek és a felületi adszorpció tanulmányozásakor. Kidolgozták az egy molekula vékonyságú rétegek két dimenziós fizikáját, amelyek a felületet jellemzik. 1932-ben ezért a kutatásért Kémiai Nobel-díjat kapott "a felületi kémia területén végzett kutatásaiért és elért eredményeiért". 1938-tól a tudományos érdeklődése a légkör és a meteorológia felé fordult. Egyik első vállalkozása, bár tudományosan érintőlegesen kapcsolódik, Charles H. T. Townsend rovartudós egyik állításának cáfolata, amely szerint a szarvas bagócslegyének repülési sebessége meghaladja a 800 mérföld per órát. Langmuir a légy tényleges sebességét 25 mérföld per órára becsülte.
A Sargasso-tengeren sodródó hínárok mintázatát vizsgálva felfedezte a szél által létrehozott felszíni körkörös tengeráramlást, main nevén Langmuir áramlást.
A második világháború idején, Langmuir a tengeralattjáró felderítő haditengerészeti szonár tökéletesítésén dolgozott, később a haditengerészeti álcázó füst védőréteg kifejlesztésében vett részt és eljárást dolgozott ki a repülőgépszárnyak jégmentesítésére. Ez a kutatás oda vezetett, hogy felfedezte a szárazjég és jód ionok felhasználását mesterséges esőfelhők létrehozására alacsony hőmérsékletű nedves levegő esetén. Gyakran alkalmazzák Ausztráliában és Kínában, bár mára az eljárás elavultnak tekinthető.
1953-ban Langmuir bevezette a "kóros tudomány" ("pathological science") fogalmát, amely tudományos módszerekkel dolgozik, de tudatalatti vagy szubjektív hatásokkal fertőzött. Ellentétben a pszeudo- vagy áltudományokkal, amelyek nem követnek tudományos módszereket. Eredetileg a hatodik érzékre és az UFO kutatásokra gondolt, mára kibővült a lista a "polywater"-rel (a víz kristályos szerkezete) és a hidegfúzióval.
Háza Schenectady-ben, New York államban található, múzeumként működik és 1976 óta állami védelem alatt áll.
Magánélete
1912-ben nősült, felesége Marion Mersereau (1883-1971). Két gyermeket fogadtak örökbe: Kenneth és Barbara néven.
Rövid betegség után Woods Hole-ban, Massachusetts államban halt meg szívinfarktusban 1957. augusztus 16-án. Halálhírét címlapon közölte le a The New York Times.[14]
Langmuir vallási nézetei szerint agnosztikus volt.[15]
Irodalom
Kurt Vonnegut írót Langmuir inspirálta a képzeletbeli tudós, Dr. Felix Hoenikker megszemélyesítésében a Cat's Cradle.[16] című novellájában. A 9-es jég, amely végül elpusztítja a világot, valójában szuper hűtött polimorf víz. Langmuir Vonnegut testvérével Bernard Vonnegut-tal[17] dolgozott együtt.
Díjai
- Fellow of the American Academy of Arts and Sciences (1918)[18]
- Perkin Medal (1928)
- Nobel Prize in Chemistry (1932)
- Franklin Medal (1934)
- Faraday Medal (1944)
- John J. Carty Award of the National Academy of Sciences (1950)[19]
- Mount Langmuir [1] [2] (elevation 8022 ft / 2445m ) in Alaska is named after him (Chugach National Forest, Copper River, AK)
- Langmuir College, a residential college at Stony Brook University in H-Quad, named for him in 1970 [3] [4]
- grandson, Roger R Summerhayes, directed/wrote/produced/edited a 57-minute documentary in 1999 called Langmuir's World [5]
Szabadalmai
- Langmuir, U.S. Patent 1,180,159, "Incandescent Electric Lamp"
- Langmuir, U.S. Patent 1,244,217, "Electron-discharge apparatus and method of operating the same"
- Langmuir, U.S. Patent 1,251,388, "Method of and apparatus for controlling x-ray tubes"
Lásd még
- 18-Electron rule
- Irving Langmuir House
- Langmuir isotherm
- Langmuir Trough
- Langmuir equation, an equation that relates the coverage or adsorption of molecules on a solid surface to gas pressure or concentration of a medium above the solid surface at a fixed temperature
- Langmuir wave, a rapid oscillation of the electron density in conducting media such as plasmas or metals
- Langmuir states, three-dimensional quantum states of Helium when both electrons move in phase on Bohr circular orbits and mutually repel
- Langmuir–Blodgett film
- Child-Langmuir Law
- Langmuir-Taylor detector
Referenciák
- Taylor, H. (1958). "Irving Langmuir 1881-1957". Biographical Memoirs of Fellows of the Royal Society. 4: 167. doi:10.1098/rsbm.1958.0015.
- "Langmuir, Irving", in Webster's Biographical Dictionary (1943), Springfield, MA: Merriam-Webster.
- Langmuir, Irving (June 1919). "The Arrangement of Electrons in Atoms and Molecules". Journal of the American Chemical Society. 41 (6): 868–934. doi:10.1021/ja02227a002.
- Coffey, Patrick (2008). Cathedrals of Science: The Personalities and Rivalries That Made Modern Chemistry. Oxford University Press. pp. 134–146. ISBN 978-0-19-532134-0.
- Suits, C. Guy., ed. (1962), Langmuir - The man and the scientist. Collected Works of Irving Langmuir, 12, Pergamon Press, ASIN B0007EIFMO ASIN states author is Albert Rosenfeld; does not name an editor or state a volume.
- Rajvanshi, Anil K. (July 2008), "Irving Langmuir - A Pioneering Industrial Physical Chemist" (PDF), Resonance, 13 (7): 619–626, doi:10.1007/s12045-008-0068-z
- Coffey 2008, pp. 64–70
- Anderson, J. M. (2002). "Irving Langmuir and the origins of electronics". IEEE Power Engineering Review. 22 (3): 38. doi:10.1109/MPER.2002.989191.
- What is Plasma? – Coalition for Plasma Science
- Langmuir, Irving (September 1917). "The Constitution and Fundamental Properties of Solids and Liquids: II. Liquids". Journal of the American Chemical Society. 39 (9): 1848–1906. doi:10.1021/ja02254a006.
- Coffey 2008, pp. 128–131
- "Irving Langmuir". IEEE Global History Network. IEEE. Retrieved 9 August 2011.
- Taylor, John (1930). "The Reflection of Beams of the Alkali Metals from Crystals". Physical Review. 35 (4): 375–380. Bibcode:1930PhRv...35..375T. doi:10.1103/PhysRev.35.375.
- Staff writers (17 August 1957). "Dr. Irving Langmuir Dies at 76; Winner of Nobel Chemistry Prize". The New York Times. Retrieved 20 October 2008.
- Albert Rosenfeld (1961). The Quintessence of Irving Langmuir. Pergamon Press. p. 150.
Though Marion herself was not an assiduous churchgoer and had no serious objection to Irving's agnostic views, her grandfather had been an Episcopalian clergyman.
- Musil, Robert K. (2 August 1980). "There Must Be More to Love Than Death: A Conversation With Kurt Vonnegut". The Nation. 231 (4): 128–132. ISSN 0027-8378.
- Bernard Vonnegut, 82, Physicist Who Coaxed Rain From the Sky, NY Times, 27 April 1997.
- "Book of Members, 1780-2010: Chapter L" (PDF). American Academy of Arts and Sciences. Retrieved 14 April 2011.
- "John J. Carty Award for the Advancement of Science". National Academy of Sciences. Retrieved 25 February 2011.
Külső hivatkozások
- Works by or about Irving Langmuir at Internet Archive
- Langmuir Journal ACS Chemistry Journal of Surfaces and Colloids
- "Langmuir, Irving" Infoplease.com.
- " Irving Langmuir's Ball Lightning Tube". Ball Lightning Page. Science Hobbyist.
- "Irving Langmuir shows Whitney one of his inventions, the Pliotron tube. ca. 1920.". Willis Rodney Whitney: the "Father of basic research in industry".
- "Pathological Science" – noted lecture of 18 December 1953 at GE Labs
- "The Arrangement of Electrons in Atoms and Molecules" JACS, Vol. 41, No. 6, 868.
- "The adsorption of gases on plane surfaces of glass, mica and platinum" JACS, Vol. 40, No. 9, 1361.
- "Irving Langmuir a great physical Chemist"; Resonance, July 2008
- Key Participants: Irving Langmuir – Linus Pauling and the Nature of the Chemical Bond: A Documentary History
- National Academy of Sciences Biographical Memoir