Elektromos időjárás
2004. december 17.
Időjárás: szép, bolond vagy elektromos?
A Föld egy nagy plazma cellában mozgó kis töltött test, ezért minden földi vagy földközeli jelenség magyarázatakor figyelembe kell venni a körülvevő plazma hatását.
A Föld légköre szigetelő közegként választja el a felszín töltését a körülvevő űrplazma töltésétől. Ez a komplex "kettősréteg" osztja el a potenciálkülönbséget a felszín és a világűr között, mint egy sor kondenzátor. Mérhető a legalsó réteg elektromos térereje, jó időben a felszíni térerő kb. 100 Volt/méter.
Ez a térerő viharban akár százszor is erősebb lehet, ahogy az atmoszferikus dielektrikumot rövidre zárja sok vertikális kilométer hosszan a zivatarfelhő. Ahol a kondenzátorban a szigetelő közeg átszakad, kisülés jön létre az elektródák között. Könnyen megérthetjük, hogy a viharban a villám lenne az ilyen kisülés. Azonban vannak más formái a kisülésnek az ív mód mellett -- diffúz fénylő kisülések, mint például az sprite-ok, amelyek a zivatarok felett fordulhatnak elő, és különösen a "sötét" kisülések. Bár ez utóbbiak jelentős áramot szállítanak, általában nem tudunk róluk, mert nem látjuk és más módon sem tudjuk érzékelni őket. Lehet azonban, hogy a másodlagos hatásaikon keresztül detektálhatók.
Az elektromos ívkisülések beható laboratóriumi vizsgálatakor kiderül, hogy elektromos "szél" veszi körbe és gyakran meg is előzi az ívet. A felépülő kisülés kisöpri a környező levegőt az áram töltéshordozói mellől. Ez a szél jelenik meg beáramlásként és függőleges felfelé tartó légáramlatként valamint kiáramlásként és függőleges lefelé tartó légáramlatként. A jelenség felemeli a por részecskéit és eróziót okoz. Ennek analógiájára kétségbe kell vonni a zivatarok kialakulásának elfogadott magyarázatát, hogy kizárólag a felemelkedő meleg levegő okozza a zivatarokat: A viharok ehelyett a látható másodlagos hatásai a láthatatlan dielektrikum zárlatainak a Föld légkörében.
A fel- és lefelé tartó légáramlás, a ki- és beáramlás sokkal inkább a légkör válasza lehet a "sötét kisülésekre", mint a hőmérséklet különbségre. Továbbá lebegő részecskéket - elektromosan töltött port és poláros molekulákat (vizet) eredményezne, ahogy az elektrosztatikus erők kisöprik a részecskéket és a levegőt az elektromos kisülés útjából. Ez megmagyarázná a jégeső gömb alakját például, amely nem mutatja az erős felfelé szálló levegő súrlódási erejétől elvárható torzulásokat.
A megállapításból általánosítva elképzelhető, hogy minden időjárási jelenség oka, vagy legalábbis befolyásolója lehet az elektromos kölcsönhatás a Föld és a környező plazma között. Mivel ezt a nagyobb lehetőséget soha nem vetették fontolóra, még nem dolgoztak ki komoly módszereket, amelyek megmutatják a különbséget a versengő elméletek között. Ellenben vannak olyan vizsgálatok, amelyek kétségessé teszik az uralkodó elmélet.
A konvekció jól érthető. A gáztörvényeket nagy precizitással dolgozták ki, de a konvekciót időjárás-előrejelzésre használni több, mint a konvekciós elmélet puszta alkalmazása: egyben az elmélet tesztelése is és a téves időjárás előrejelzés a módszer hibáira utal. A meteorológusok hibás előrejelzéseinek jelentős hányada arra utal, hogy az elméletből hiányzik valami. Az Elektromos Univerzum kutatói szerint a plazma elektromos tulajdonságainak figyelembevétele hiányzik.
Forrás: www.thunderbolts.info/tpod/2004/arch/040917electric-weather.htm