Vöröseltolódás
Mi a vöröseltolódás?
http://electric-cosmos.org/arp.htm (Don Scott)
Amikor egy csillag vagy galaxis fényének spektrumát alacsonyabb frekvencián figyelhetjük meg (a vörös szín felé tolódik el), mint ahogy a Nap spektrumában észlelhető, "pozitív vöröseltolódásról" beszélünk. Az elfogadott magyarázat szerint a jelenséget az okozza, hogy az adott objektum távolodik tőlünk. Ez az hasonlat analóg azzal, amit akkor figyelhetünk meg, amikor a vonat elhalad előttünk és a fütty hangszíne magasról mélyre vált amint tovahalad (lásd Doppler effektus). A kérdés, hogy csak a távolodó mozgás az egyetlen dolog, amely vöröseltolódást okoz, ahogy a modern csillagászok hiszik? Világossá vált, hogy a válasz erre a kérdésre egy határozott NEM!
Ha az objektum megfigyelt spektrumában az abszorpciós (elnyelési) vonalak mondjuk 1,56 szoros hullámhosszon jelentkeznek a "normálishoz" képest (az a hullámhossz, amit itt a Földön a laborban mérhetünk), akkor z = 0,56 pozitív vöröseltolódásról beszélünk. A "z érték" egyszerűen a spektrális vonalak hullámhosszának megfigyelt növekedésének tört értéke. Az egyszerű értelmezéssel mindez azt jelenti, hogy az adott objektum a fénysebesség 56 százalékával (0,56 x 300000 km/másodperc) távolodik tőlünk. Az átlagos asztrofizikus szerint a távolodási sebesség: v = cz, ezért a mi objektumunknak nagyon messze kell lenni a Földtől.
A magas vöröseltolódási érték nem szükségszerűen jelenti azt, hogy az objektum messze van tőlünk. Létezik egyéb, sokkal fontosabb magyarázat is a magas z értékre.
Halton Arp
Halton C. Arp hivatásos csillagász, aki pályája elején Edwin Hubble asszisztense volt és a következő tudományos díjakat kapta: Helen B.Warner prize, Newcomb Cleveland award és Alexander von Humboldt Senior Scientist Award. Évekig a Palomar-hegyi és Wilson-hegyi Obszervatóriumban dolgozott. Itt dolgozta ki a jól ismert katalógusát a szokatlan galaxisokról, melyet Különleges galaxisok atlasza (Atlas of Peculiar Galaxies)[1] címen adott ki a Caltech, először 1966-ban.
Arp felfedezte, miközben képeket készített a nagy távcsövekkel, hogy sok páros kvazár, amelyeknek extrém magas z értékekkel rendelkeztek (és ezért az gondolták, hogy nagyon gyorsan távolodnak és ezért nagyon távol is vannak tőlünk) fizikai kapcsolatban álltak alacsony z értékű és ezért közelinek gondolt galaxisokkal. Arp fotókat készített olyan magas z értékű kvazárokról, ahol a két kvazár szimmetrikusan helyezkedett el az, Arp javaslata szerint a "szülő", alacsony z értékű galaxis két oldalán. Ezek a párosok sokkal gyakrabban fordultak elő, mint ahogy azt a véletlennek lehetett volna nevezni. A mainstream asztrofizikusok megpróbálták kimagyarázni Arp észrevételeit a galaxisokkal és kvazárokkal kapcsolatban, hogy "illúzióról" vagy a "véletlenek látszólagos egybeeséséről" van szó. De a sok fizikailag összefüggő kvazár és kis vörös eltolódás galaxis, amelyet Arp fényképezett és katalogizált, kizárja a tévedés lehetőségét. Egyszerűen túl gyakori a jelenség.
Arp fotói megmutatták, az a feltételezés, hogy a magas vörös eltolódású objektumok nagyon messze vannak, amelyen az "Ősrobbanás" elmélet, és a teljes "elfogadott kozmológia" alapul - bizonyítottan hibás! A Big Bang elmélet tehát hamis.
NGC 4319 és Markarian 205
Az első példa Arp elméletére két összekapcsolódó objektum: az NGC 4319 és a Markarian 205.
Dr. Arp megmutatta "Kvazárok, vöröseltolódás és viták"[2] című könyvében, hogy van fizikai kapcsolat az NGC 4319 küllős spirális galaxis és a Markarian 205 kvazárhoz hasonló objektum között. Ez a kapcsolat két teljesen más vöröseltolódási értékeket mutató objektum között jött létre. A mainstream csillagászok tagadják hogy létezik ez a fizikai kapcsolat. Azt állítják, hogy a két objektum nincs közel egymáshoz - véletlenül látszik így.
2002. április 4-én John Smith amatőr csillagász Oro Valley-ben (Arizona) készített felvételt a két objektumról. Jelen cikk írója képfeldolgozáskor kvantálta az azonos fényerejű területek körvonalait - fényvonal-textúrákat készített. Az eredményt az alábbiakban mutatjuk be. A 4319 központi részén a fényvonalak (isophote) sugallják, hogy a galaxis valóban küllős spirális. A fő karok a küllőkből erednek. Mindkét észrevételt először Arp jegyezte meg és kezdte ezzel a képpel a könyvét. Figyeljük meg, hogy csak a Mark 205 fényvonalai nyúlnak az NGC 4319 felé. Az NGC 4319 közeli objektumok egyikének sem torzul el az alakja ilyen módon.
2002. október 7-én az Astronomy Picture of the Day jelentette meg a Hubble Űrtávcső (HST) képét a két objektumról. A tájolás különböző. Hasonló módon feldolgozva a HST felvételét a következő eredményt kapjuk:
(a)
(b) 
(c)[3]
Figyeljük meg a nagyított fényvonal-textúrás nézetet ((b) kép), a Mark 205 belső fényvonalának alakja kiszélesedik az NGC 4319 felé. Látszik még egy sor másodlagos anyagcsomó is a Mark 205 központját és az NGC 4319-et összekötő vonal mentén. A NASA tudósai ennek ellenére "nem látnak összefüggést a két objektum között".
A NASA hivatalos magyarázata a képekről (a): "A látszat csal. A NASA Hubble Űrtávcsöve által készített képen, furcsa égi duóként, az NGC 4319 spirálgalaxis [középen] és a Markarian 205 kvazár [jobbra fent], úgy tűnik, hogy szomszédok. A valóságban a két tárgy nem is ugyanabban a városban él. Elkülönülnek egymástól térben és időben. Az NGC 4319 80 millió fényévre van a Földtől. A Markarian 205 (Mrk 205) több mint 14-szer távolabb, 1 milliárd fényévre található. A látszólagos szoros kapcsolatot a Mark 205 és az NGC 4319 között egyszerűen bízzuk a véletlenre." Hivatásos csillagászok úgy tűnik annyira beleszerettek a "vöröseltolódás egyenlő távolság" elméletükbe, hogy az már károsítja a látásukat.
Stephan's Quintet
A Kvazárok, vöröseltolódás és viták[2] című könyvében (96-101 oldal) Halton Arp elemzi a négy kölcsönható galaxist (NGC 7317, 7318A, 7318B, 7319 és 7320), amelyek a Stephan's Quintet-et alkotják. Az utolsó - az NGC 7320-as vörös eltolódása 800 km/másodperc. A többinek 5700 és 6700 km/másodperc. A konszenzusos csillagászok állítása szerint ez utóbbi négy galaxis nyolcszor messzebb van tőlünk, mint az NGC 7320, ezért nem lehet semmilyen kapcsolatuk az NGC 7320 galaxissal.
Arp álláspontja szerint "A legszélesebb 200 colos (510 cm - Palomar hegyi obszervatórium) lemezeken tisztán kivehetően láttam az NGC 7320 délkeleti végéből kiinduló "farok" részt. Arp rámutatott, hogy "Az NGC7320 farokszerű nyúlványának kölcsönhatási nyúlványnak kell lennie, amely csak a kvintet szomszédos, magas vöröseltolódású galaxisaival történő fizikai kapcsolatából származhat."
Arp állítása szerint legalább egy amatőr csillagász felismerte a farok nyúlványt, de "elképesztő módon a legtöbb hivatásos csillagász nem veszi észre". A NASA rendszeresn kivágja a képeiről a Stephan's Kvintetnek azt a részét, ahol a nyúlvány látszik.
Szerencsére John Smith amatőr csillagász elkészítette a Kvintet teljes képét.
Bal oldalon a nagy, sötét galaxis az alacsony vöröseltolódású NGC7320. Az óramutató járásával ellentétesen haladva sorban található a 7317, 7318A, 7318B és a 7319. A kép felső részén található kis galaxis az NGC 7320C. Némi digitális képfeldolgozás után (amely csak kontraszt növelésből állt), a következő eredményt kapjuk:
Nyilvánvalóan nyúlvány indul az NGC 7320 galaxis bal oldalából. Követve a görbét eljutunk az NGC 7320C galaxishoz. A kis kísérő galaxis vöröseltolódása z = 0,02, amely hozzávetőlegesen tízszerese az NGC 7320-énak.
Tehát, még egyszer, fizikai kapcsolatunk van a két lényegesen eltérő vöröseltolódású objektum között.
Jellemző vöröseltolódás
Arp úgy vélte, bármely objektum megfigyelt vöröseltolódási értéke két részből tevődik össze: az anyagra jellemző és a sebességből adódó komponens. A sebességből eredő összetevőt fogadják csak el a mainstream csillagászok. A jellemző vöröseltolódás az objektumot alkotó anyag sajátja amely időről időre diszkrét lépésenként változik. Arp úgy gondolta, hogy a kvazárok jellemzően a szülő galaxisokból dobódnak ki, hozzávetőlegesen z = 2 anyagra jellemző vöröseltolódási érték körül. Ahogy távolodnak, a jellemző vöröseltolódás lépésről lépésre csökken. Általában, mire a kvazár eléri a z = 0,3-as értéket, már kis galaxisra vagy BL Lac objektumra kezd hasonlítani. A vöröseltolódása is lecsökken a szülő galaxis értékére. Arpnak fényképei és diagramjai vannak sok ilyen galaxiscsoportról. Minden további vöröseltolódás (az anyagjellemző vöröseltolódáson felül vagy alul) ténylegesen az objektum sebességét jelzi. De az anyagjellemző rész a fiatalság jele, és általában a nagyobb részét teszi ki a kvazár teljes vöröseltolódásának.
Ráadásul ezek az anyagjellemző vöröseltolódási z értékek úgy tűnik, hogy kvantáltak! Leggyakrabban a mért z értékek a következő számsorhoz közel csoportosulnak: z = 0,061; 0,3; 0,6; 0,96; 1,41; 1,96; stb... Vagyis (1+z2) = 1,23(1+z1). [például: 1,23*(1+0,3) = 1,60].
Csak a kvantáltság önmagában is elegendő bizonyíték arra, hogy a vöröseltolódás nem a távolodási sebesség jellemzője (és ezért nem a távolságé). A kvantáltság azt jelentené (a vöröseltolódás egyenlő távolság elméletéből kiindulva), hogy a kvazároknak koncentrikus héjakat alkotva kellene elhelyezkedniük, a Földdel az egész elrendeződés középpontjában. Kopernikusz már régen megállapította, hogy a Föld semminek sem a középpontja!
Nemrég a mainstream csillagászok elégedetten bejelentették, hogy nem találtak kvantált értékeket a kvazárok megfigyelt vöröseltolódásban. Természetes, hogy nem! A kvazárok nyers mérései eredmények értékei nem kvantáltak. Csak az anyagjellemző z értékek!
Ahelyett, hogy elismerték volna Arp munkásságát díjakkal (és közben felülvizsgálnák a feltételezéseiket a "vöröseltolódás egyenlő távolsággal" kapcsolatban), Arpot élete végéig szisztematikusan megakadályozták abban, hogy eredményeit publikálja és nem kapott lehetőséget további kutatásokra sem. Legalábbis elvárható lett volna a "hatalomtól", hogy azonnal ráirányítják a Chandra röntgen és a Hubble űrteleszkópot vagy a nagy földi távcsöveket Arp izgalmas felfedezéseire annak érdekében, hogy megerősítsék vagy megcáfolják egyszer és mindenkorra. Ehelyett ezeket az objektumokat teljesen kizárták vizsgálatokból, a hivatalos fényképekből rutinszerűen kivágják őket. Azok, akik ismerik a Galileo történetét emlékeznek arra, hogy a papok megtagadták, hogy belenézzenek a távcsőbe.
Bizonyítékok szerint Arpnak igaza van - Egy kvazár a közeli galaxis előtt
Az utolsó megcáfolhatatlan cáfolata a "vöröseltolódás egyenlő távolság" elméletnek a következő kép az NGC 7319 (vöröseltolódás z = 0,0225) galaxisról.
A kis nyíllal jelzett objektum egy kvazár (vöröseltolódás z = 2,11). Ez a megfigyelés elképzelhetetlen lenne, ha a kvazár a galaxis mögött több mint kilencvenszer messzebb lenne a galaxis távolságánál.
Ráadásul nagyobb nagyításnál látszik, hogy egy "V" alakú kar nyúlik ki az NGC 7319 központjából a kvazár (lent) felé.
Tehát, Arp állítása helyes, az objektum vöröseltolódást a benne lévő anyag fiatalsága okozza és csak másodsorban a sebessége. Ezért a kvazárok nem a legfényesebb, legtávolabbi és leggyorsabban mozgó dolgok a megfigyelt univerzumban, hanem a legfiatalabbak.
Az ősrobbanás elmélet hamis - nem azért, mert én vagy mások azt állítják, hanem azért, mert tudományosan megcáfolták olyan emberek munkái, mint a Halton Arp és társai.
Arp nyugdíjas éveit Németországban töltötte, 2013-ban halt meg. A munkásságára örökké emlékezni fogunk.
1 - Arp, Halton, "Atlas of Peculiar Galaxies" (1966) Publ. Pasadena: California Inst. Technology (Online)
2 - Arp, Halton C., Quasars, Redshifts and Controversies. September 1988. ISBN 0-521-36314-4
3 - Forrás: http://www.discordancyreport.com/tag/markarian-205/
http://www.haltonarp.com/articles/rebuttals