Pinch

A "pinch" mágnes erők által összenyomott elektromos vezető. A "pinch" szó becsípődést, szorítást jelent. A vezető általában plazma, de lehet szilárd vagy folyékony fém is. Z-pinch esetén az áram axiális (a "Z" függőleges tengely mentén a hengerkoordináta-rendszerben) és a mágneses mező azimutális. Amikor az áram azimutális (szintén a hengerkoordináta-rendszerben) és a mágneses mező axiális, akkor θ-pinch-ről (theta-pinch) beszélünk.

A jelenség nevezik a "Bennett pinch-nek" is (Willard Harrison Bennett után),  "elektromágneses pinch-nek", "mágneses pinch-nek", "pinch hatásnak" vagy "plazma pinch-nek" ^[1]
Pinch hatás előfordul a természetben elektromos kisülésekben: villámláskor, sarki fény kialakulásakor, napkitörésekkor és a Világűrben. A laboratóriumokban is gyakran állítanak elő, főként fúziós kísérleti céllal.

A jelenség laboratóriumban először valószínűleg 1790-ben következett be egy hollandiai robbanásban, amikor Martinus van Marum 100 darab leideni palackot sütött ki egy vezeték segítségével. A jelenséget egészen 1905-ig nem értették, amikor is Pollock és Barraclough Ausztráliában egy villámcsapás közben összezsugorodott réz csövet vizsgált meg. A vizsgálat eredményeképpen megállapították, hogy a csövön átfolyó hatalmas áram mágneses mezeje okozta a kompressziót és a torzulást. Hasonló és nyilvánvalóan független elméleti analízist publikált E.F. Northrupp 1907-ben folyékony fémeken végzett kutatásairól a Princetoni Egyetemen. A következő jelentős előrelépés 1934-ben már Benett nevéhez fűződik, amikor a statikus z-pinch radiális nyomás egyensúlyának vizsgálatát publikálta..

Ezután a kísérleti és elméleti szakaszt felváltotta a fúziós energia kutatása.^[1]

Pollock and Barraclough által vizsgált villámhárító darabja a Sydney Egyetem gyűjteményéből. Credit: Wikipedia [1]

 

 

 

 

 

 

 

 

Laboratóriumi méretű z-pinch világít a kiterjesztett hidrogén plazmában. Pinch (szűkületi/összehúzódási) és ionizációs áram folyik át a gázon és az edényt körülvevő csöveken tér vissza.
Credit: wikipedia

Ilyen látványos "becsípődések" a Világűrben Birkeland áramvezetők belsejében is kialakulnak:

M2-9 planetáris köd - Butterfly Nebula. Credit: Wal Tornhill holoscience.com^[3]

Az M2-9 esetében oldalról figyelhető meg a "homokóra". Az áram iránya a kép bal alsó és jobb felső sarka.

 

A MyCn18 nebuláris köd kicsit alacsonyabb feszültségű és rá is láthatunk a belsejére.

 

Cat Eye Nebula. Credit: X-ray: NASA/CXC/SAO; Optical: NASA/STScI

Szemből is belelátunk a "homokóra" közepébe, mint a Cat Eye Nebula képén. Az áram az olvasó és a monitor vektorában halad, 90° fokot zár be a képernyővel.

 

http://www.holoscience.com/wp/supernova-1987a-decoded-2/?article=re6qxnz1

 

Források:

1, http://en.wikipedia.org/wiki/Pinch_(plasma_physics)

2, http://thunderbolts.info/tpod/2008/arch08/080613bennett.htm

3, http://www.holoscience.com/wp/electric-sun-verified/