5 - Elektromos galaxisok
2008. május 20. (c) Wal Thornhill
A társadalmi intézmények konformista hajlama nem az egyetlen ok, amiért a téves elméletek fennmaradnak. Azonban, ha egyszer beépültek egy kultúrába, az eszmék rejtélyes tehetetlenséget mutatnak, mintha Newton törvényének engedelmeskedve örökké tartanának, amíg egy külső erő nem hat rájuk. – Henry Zemel.
Egy tény, ami mindenkinek szembe ötlik, néhány csillagköd spirál alakja. Túl gyakran találkozunk vele, hogy azt higgyük véletlen. Könnyű megérteni, mennyire hiányos bármely kozmológiai teória, amelyik figyelmen kívül hagyja ennek a ténynek a létét. Egyik elmélet sem magyarázza meg kielégítően, és a magyarázat, melyet egyszer én magam adtam, egyfajta játék elméletként, nem jobb mint a többi. Következésképpen beleütközünk egy nagy kérdőjelbe. – írta Henri Poincaré Hypothèses Cosmogoniques c. könyve előszavának befejezésénél.
Az űr tele van áramok hálózatával, amelyek energiát és momentumot szállítanak nagy vagy nagyon nagy távolságokra. Az áramok gyakran csípődnek szálakká vagy felületi áramokká. Ez utóbbiak adják valószínűleg az űr, úgy a csillagközi mint az intergalaktikus űr, sejtes szerkezetét. – Hannes Alfvén.
Az elektromos univerzumban a röntgen- és rádiócsillagászat nagyon fontos; a röntgencsillagászat azért, mert rávilágít a kisülési aktivitásra, amely röntgensugarakat termel; a rádiócsillagászat azért, mert nyomon követi a kozmikus áramszállító vonalakat a mélyűrben a mágneses mezőben spirálisan mozgó elektronokból származó polarizált rádióhullámokon keresztül – amely szinkrotron sugárzásként ismert.
A Nemzeti Rádió Asztronómiai Obszervatóriumnak (National Radio Astronomy Observatory – NRAO) egy jelentése kiemeli a rádiócsillagászat hasznosságát, felfedezve a galaxisok néhány elektromos titkát. Mindamellett demonstrálják a téves elméletek rejtélyes tehetetlenségét.
Az új VLA felvételek feltárják a galaxisok rejtélyeit
A csillagászok által készített részletes, nagy felbontású képek a közeli galaxisokról valóságos tudományos aranybányát jelentenek. Ezek a képek fontos, új bepillantást jelentenek a galaxisok sok aspektusába, beleértve komplex struktúrájukat, hogyan hoznak létre csillagokat, a gáz mozgását a galaxisban, az összefüggést a “normál” és a láthatatlan “sötét anyag” között, stb. A nemzetközi tudóscsoport több mint 500 munkaóra alatt a VLA (National Science Foundation’s Very Large Array) segítségével részletes képeket készített 34 galaxisról, 6 és 50 millió fényév távolságban. A HI Nearby Galaxy Survey (HIdrogén Közeli Galaxis Felmérés) , röviden THINGS* projektnek két évig tartott a közel egy terabyte adat feldolgozása. A “HI” – “H-egy” a csillagászati neve a hidrogén gáznak. “Az atomi hidrogén gáz által kibocsátott rádióhullámok tanulmányozása a galaxisokban különösen hatékony módja, hogy megtudjuk, mi történik a közeli galaxisokban.”
Megjegyzés: Hivatkozás a “sötét anyagra” a THINGS projekt áttekintésében minden adófizetőt nyugtalansággal kell, hogy eltöltsön. Az észrevehetetlen “sötét anyag” megjelenése a galaxisok gravitációs modelljében minden józan eszű ember számára megszólalt riasztócsengő és villogó figyelmeztető felirat kell, hogy legyen. Ezek azt mondják, valamit nem tudunk a gravitációról, vagy egyszerűen a newtoni mechanika nem alkalmazható galaxisokra. Esetleg mindkettő igaz. Világos, hogy jobb magyarázatra van szükség, mint az “elvitte a kisegér / a láthatatlan fogtündér tette”. Hogy biztosak legyünk abban, hogy megértjük a galaxisokat, működő modellre van szükségünk, amit a laboratóriumban tudunk demonstrálni. Van ilyen modell?
AZ ELEKTROMOS GALAXISOK
A botrányos igazság, hogy létezik egy modell a spirálgalaxisok kialakulására, amit már régen demonstráltak laboratóriumi kísérletben és Particle-In-Cell (PIC) szuperszámítógépes szimulációkban. Ahelyett azonban, hogy Newtoni fizika törvényeit alkalmaznánk, a részecskék elektromosan töltöttek és elektromágneses törvényeknek engedelmeskednek. Ez tűnik kézenfekvő megközelítésnek, amikor tudjuk, hogy a látható univerzum 99.9%-a plazma. A plazma töltött atomokat és elektronokat tartalmazó “gáz”. A plazma reagál az elektromágneses erőkre, melyek meghaladják erejükben a gravitációs erőket oly mértékben, hogy a gravitáció általában biztonságosan elhanyagolható. Ez az egyszerű ok egyedül is azt sugallja, miért kell a galaxisok gravitációs modelljének megbuknia.
A galaxisképződés egyszerűsített ábráján két közeli, 35 kiloparszek széles Birkeland szál található egymástól 80 kiloparszek távolságra. A kölcsönhatási régió, így a galaxis vastagsága 10 kpc. A folyó áramot csillagászati méretre nagyítva meghatározható, hogy az átlagos áram a galaktikus Birkeland szálban hozzávetőlegesen 1019 Amper. Ez a galaktikus Alfvén áram. A szinkrotron kisugárzott energia mértéke 1037 Watt, amennyi a dupla rádió galaxisok felől mérhető.
Az ellenvetés elkerülése érdekében a számítógépes szimulációt kísérletileg alátámasztották a legnagyobb energiasűrűségű laboratóriumi kisülésekkel, Z-pinch berendezéssel. A PIC szimuláció minden fázisát igazolják a kísérletek. Ez a fontos munka demonstrálja, hogy a gyönyörű spirál struktúrája a galaxisoknak természetes formája az instabil plazmának az elektromos energiával működő univerzumban.
MEGJEGYZÉS: Világos, hogy a spirálgalaxis kialakulása óriási elektromos energiát igényel! Az asztrofizikai elméletek között azonban nem található említés elektromos energiáról. Ellentétben a csillagászok elégedettek azzal, hogy feltalálták a “sötét anyagot” és a “sötét energiát”, alapul véve az Univerzum leggyengébb erőhatását – a gravitációt. Időközben mágneses mezőket találnak az űrben mindenhol, világosan jelezve a fenntartásukhoz szükséges elektromos áramok jelenlétét.
A THINGS adat elemzése már számos tudományos eredményt nyújtott. Például egy tanulmány új fényt gyújtott a csillagászoknak annak megértésében, hogy mekkora gáz sűrűség küszöbérték szükséges a csillagképződés beindításához. “Használva a THINGS adatait kombinálva a NASA űrteleszkópjainak megfigyeléseivel lehetőségünk nyílik megvizsgálni, hogy a folyamatok hogyan vezetnek a csillagok kialakulásához a nagy spirálgalaxisokban, mint amilyen a mienk, és más, sokkal kisebb törpegalaxisokban.” mondta Adam Leroy és Frank Bigiel a Max-Planck Insitute Astronomy-tól az Austin AAS találkozón.
Az atomi hidrogén rádióhullámokat bocsát ki egy speciális frekvencián, ezért a csillagászok mérni tudják a gáz mozgásait azáltal, hogy megfigyelik a mozgások okozta a Doppler eltolódást a frekvenciában. “A THINGS képei nagyon részletesek, ezért képesek vagyunk mérni a galaxisok forgását és a nem körkörös, véletlenszerű mozgásokat is a galaxisokon belül”, jegyezte meg Erwin de Blok, Fokvárosi Egyetem, Dél-Afrika.
Megjegyzés: A ‘gázok mozgásának’ megfigyelése a galaxisokban hasznos lesz a plazma csillagászok számára, de a gravitációs modellekben további problémákat fog okozni, mert a mozgó anyag nem gáz, hanem plazma. A csillagképződésért azonos elektromos plazma folyamatok felelősek, mint a galaxisok kialakulásáért, csak kisebb méretekben. A cikk folytatása meg fogja mutatni, hogy a csillagászok tudása a csillagokról csak kicsivel fejlettebb, mit a bennszülöttek “tábortűz az égen” megállapítása. Addig nem dereng új fény a csillagászoknak a csillagok megértésében, amíg az elektromos fény el nem oszlatja a sötétséget. (There will be no new light on astronomers’ understanding of stars until electric light dispels the darkness.)
Ez egy fontos tanulság. A gravitáció fogalma határozta meg az égi mechanikát és több száz éve "beépült a kultúrába", olyan nehéz lesz kimozdítani mint Ptolemaiosz „ideális” körpályáit. A tudomány lényegében kulturális tevékenység és nem olyan objektív, mint ahogy gondoljuk. Úgy tűnik, a kultúra ellentmondást nem tűrő ereje elég erős, hogy tagadtatni tudja az első látásra egyértelmű dolgokat és szembeszálljon logikával, józan ésszel. Max Planck fájlalta:
Egy fontos tudományos újítás ritkán egyengeti az útját azáltal, hogy fokozatosan meggyőzi és megtéríti az ellenfeleit. Az történik, hogy az ellenfelei fokozatosan kihalnak és a felnövekvő nemzedéket kezdettől fogva az új elmélettel ismertetik meg.
De a növekvő nemzedékünket nem ismertetik meg egy fontos tudományos újítással, amely ahogy a történelem mutatja, gyakran kívülállóktól érkezik. Olyanoktól, akiket nem fegyelmez a tudományág a kultúrája. Az akadémia szándékosan elnyomja a tudományágon kívüli újításokat, és általában a lusta média is figyelmen kívül hagyja ezeket. Időközben csúcstechnológiás számítógépes szimulációk** tömkelegét igazi tudományként mutatták be a növekvő nemzedékeknek. A tudomány megérkezett a virtuális valóság korába. A felfogásunk a Világegyetemről olyan kitalálttá vált, mint egy számítógépes játék.
** Az előzőkre hivatkozva a PIC szuperszámítógépes szimuláció egyszerűen a töltött részecskék viselkedésén alapult, a Maxwell-i elektromágneses törvényeket követve. Így nem volt meglepő, hogy a szimuláció hasonló volt a laboratóriumi eredményekhez. A legtöbb kozmológiai szimulációt azonban a tényeket mellőző matematikai elméletből származtatják, ahol nincsenek kísérletek vagy közvetlen megfigyelések, amelyek gátat vetnének a spekulációnak. Az eredmény állandó csodálkozás az új adatoknál.
A tudósok előrejelzései szerint ezek a felfedezések csak a jéghegy csúcsát jelentik. Ez a felmérés hatalmas mennyiségű adatot termelt és eddig csak kis részét elemeztük ki. Biztos, hogy a jövőbeli munka sokkal többet mond majd el nekünk a galaxisokról és a galaxisok fejlődéséről. Arra számítunk, hogy meg fogunk lepődni, mondta Fabian Walter a német heidelbergi Max-Planck Asztronómiai Intézetből.
Megjegyzés: A meglepetés elvárása a csillagászat fémjele lett. Ez a “nem-jósló” tünet természete az ősrobbanásra és gravitációra alapozott kozmológiának. Sikeres jóslat a legfontosabb próbája egy jó elméletnek, nem a meglepetés.
Az Elektromos Univerzumban az ősrobbanás elmélet sarokszöge az arányosság a csillagspektrum vöröseltolódása és a távolodási sebessége között (Hubble-törvény: Vöröseltolódás Távolság Törvénye) — a megfigyelések szerint tévesnek bizonyul. Az asztrofizikusok képtelensége, hogy elfogadják a valódi vöröseltolódás nyilvánvaló bizonyítékát (egy nagy vöröseltolódású kvazárnak egy alacsony vöröseltolódású galaxis előtt eléggé égbekiáltónak kellene lennie) azért lehet, mert vonakodnak beismerni, hogy a modern fizikának nincs magyarázata a tömeg jelenségére az anyagban, és ezért nem tudják megmagyarázni, hogy a szubatomi részecskék, mint a proton és az elektron, hogyan mutathatnak a kisebb tömeget, ami szükséges ahhoz, hogy alacsonyabb energia spektrumot (vöröseltolódást) mutassanak. Magas- és alacsony vöröseltolódású tárgyak közti kapcsolatok megfigyelései szükségessé teszik, hogy a vöröseltolódás az anyag sajátja legyen távoli kvazárokban és galaxisokban, és nem lehet a fény valamiféle változásának a következménye — útján a Föld felé. Kavntumelméleti felfogásunkat kétségbe vonja az a felfedezés, hogy a kvazárok és társ-galaxisuk vöröseltolódása kvantált!
A kvantumelméletnek nincs igazi magyarázata, ez csupán egy olyan szabálykészlet, amely összeilleszthető néhány korlátozott valódi megfigyeléssel. Ezen az alapon a kozmológia nagyon ingatag lábakon áll. A kvantumelméletről azt tartják, hogy kizárólag a szubmikroszkopikus atomok birodalmára és a szubatomi részecskékre alkalmazható. De ez nem így van. A megfigyelt vöröseltolódás kvantált az egész galaxisban – nem találtak átmenetet egyik vöröseltolódási értékből egy másikba.
A saját vöröseltolódása a kvazároknak és a galaxisoknak az ősrobbanás végét jelenti. Ahelyett, hogy azt látnánk “amikor az Univerzum sokkal fiatalabb volt”, a nagy vöröseltolódású objektumok csupán fiatalok, közeliek és halványak. A megfigyelések azt mutatják, hogy a kvazárok az aktív galaxismagokból "születnek". Kezdetben gyorsan távolodnak a szülő galaxistól, általában nagyjából a forgástengely mentén. Ahogy öregszenek és fényesednek úgy növekszik a tömegük, ezért lelassulnak. Később társ galaxisokká fejlődnek. A tömegnek ez a növekedése rámutat a folyamatra, ahogy a normál anyag képes számos kvantált tömegnövekedésen átesni, ami a megfigyelt kvantált vöröseltolódás csökkenést okozza. Ez a felfedezés végül is megmutatja az utat a tömeg mibenlétének megértéséhez.
A nagy vöröseltolódású objektumok “felkavart” gázai egyszerűen magyarázhatók a rakoncátlan fiatalsággal és elektromos hiperaktivitással. Semmi köze a képzeletbeli galaxis ütközések korai korszakához. Valójában manapság a népszerű mindenre jó “galaxis ütközésekkel” magyarázzák a spirál galaxisok kialakulását és sok más rendhagyó jellegzetességet. Az ütközések valószínűtlenek és szükségtelenek — és tiltottak is az Elektromos Univerzumban. A következő kivételes példa világosan támogatja az Elektromos Univerzum magyarázatot. Egy egyszerű elektromos modell természetes módon illeszthető minden galaxisra.
Megjegyzés: A standard ad hoc "galaxis ütközéses" próbálkozással éles ellentétben az Elektromos Univerzumban létezik egyszerű magyarázat, amely elegánsan illeszkedik a galaxisok kialakulásának plazma-kozmológiai modelljéhez. Ez a mágneses pinch a kozmikus Birkeland vezető szálak metszéspontjában. A Hoag-objektum a “penumbra” plazma fókusz kisülés részletes jellegzetességeit mutatja.
Az előző képen, az NGC 1097 aktív galaxismagja hasonlóan jó példa a penumbra sűrű plazmafókuszra. Halton Arp csillagász szerint az NGC 1097 az egyik leglenyűgözőbb példája a kvazárt kibocsátó aktív magoknak. “Szorgalmas kvazár-gyárként” írja le az NGC 1097-est.
Mágneses pinch effektus okozza a Birkeland szálak kialakulását, melyek egyenlő távolságra helyezkednek el. Jellemzően 56 szál alakul ki. Idővel az 56 szál közül kettő, néha három egyesül. Az eredmény 56 (messze a leggyakoribb) sorozata, 49, 47, 41, 39, 33,30. Ezt követi a nagy számú 28 filament. A konvergencia folytatásával 20, 16, 8, 7 és végül 4, amely a minimális feljegyzett érték.
A kisülés energiája a belső elektróda közepére fókuszálódik(3), ahol az összecsomósodott plazma instabilitása telefonkábelre hasonlító spirálisan felcsavarodott szálak kialakulását okozza. A csomós instabilitás gyűrűvé tekeri fel magát, kicsi fánk alakú plazmoidot hozva létre, extrém magas energiasűrűséggel. Végül a plazmoid szétesik, elektronok és ionok keskeny, intenzív nyalábja alakul ki átellenesen a plazmoid tengelye mentén (4).
Csillagokból és aktív galaxismagokból kiáramló erősen fókuszált jet-ek természetes kialakulása most már világos. A csillagok gyors mozgása közel a galaxisunk középpontjához talán magyarázható az összegyűlt anyagból kialakult poros plazmoid által keltett erős mágneses mezőkkel. Az M87-es galaktikus jet képe következik. A képmagyarázat (ellenpéldaként) a legjobb elképzelés, amit a gravitációs teoristák össze tudtak hozni...
Megjegyzés: A galaktikus jet-ek gravitációs ‘magyarázatát’ egy szóval összegezhetjük – “szemét”. Az a magabiztos kijelentés, hogy a galaxismag szupermasszív fekete lyukat rejt, nonszensz. A fekete lyuk a vezető tudósok által elkövetett “kisiskolás szarvashiba”, amit úgy értek el, hogy abszurd határra vitték Newton gravitációs egyenletét azáltal, hogy nullával osztva kaptak eredményül egy majdnem végtelenül erőteljes gravitációs forrást. A "fekete lyuk" úgy készül, hogy lehetetlen módon össze kell nyomni több millió csillag anyagát egyetlen pontba. Ezután a misztikusan jelenlévő mágneses mezők összepréselve csodálatos módon létrehoznak egy közel relativisztikus anyagsugarat egy olyan objektumból, amiről azt tartják, hogy felfal bármit, ami a közelébe kerül.
Nagyon zavaró, hogy a nyilvánosság kérdés nélkül elfogadja ezt az égbekiáltó halandzsát. A modern tudomány legtöbb értéktelen elmélete nem élné túl, ha a tudósokat kényszerítenék, hogy bíróságon védjék meg állításaikat törvényes bizonyítási eljárás keretében. A fizikának a kísérletezők és mérnökök klasszikus kezében kellett volna maradnia, akik működő dolgokat állítanak elő. Számtalan milliárd dollár lett volna megtakarítható a félrevezetett és értelmetlen kísérletek nélkül.
A galaxisok elektromos természetének kísérleti bizonyítéka évtizedek óta rendelkezésre áll. De ki hallott bármit is erről? A vita hiánya jól mutatja az intézményesített tudomány hatalmát, hogy fenntartsa a "téves elméletek" "rejtélyes tehetetlenségét", amiket bevezettek a kultúránkba. Mi adtuk a tudósoknak ezt a hatalmat azáltal, hogy jobban bíztunk bennük, mint a józan eszünkben.
Nélkülözhetetlennek találjuk a felfedezett elektromos energiát. Úgy tartjuk, hogy Természet kitűnő gazdaságossággal teszi a dolgát. Tehát a józan ész kérdése egyszerű: “a Természet a leggyengébb erőt választaná az Univerzumban — a gravitációt — a számtalan nagyszerű galaxis létrehozásához és kivilágításához?”
Nem hiszem!
Wal Thornhill
*A THINGS projekt Fabian Walter, Max-Planck Asztronómiai Intézet, Heidelberg, Németország,- által vezetett széles nemzetközi együttműködés, beleértve a Brinks, a de Blok, a Michele Thornley, Bucknell University, USA és Rob Kennicutt, Cambridge University, UK – által vezetett kutatócsoportokat.
Translation: www.plazmauniverzum.hu team
(C) Wallace Tornhill
http://www.holoscience.com/news.php?article=2m1r5m3b
www.holoscience.com/wp/electric-galaxies/